Nekrológ - Dr. Frigyik Gábor

Frigyik Gábor 1948-ban született. 1973-ban szerezte meg kohómérnöki diplomáját a moszkvai Acél és Ötvözetek Intézetben. Ezt követően négy évtizeden keresztül volt a Miskolci Egyetem, azon belül is a Gépészmérnöki és Informatikai Kar Anyagszerkezettani és Anyagtechnológiai Intézetének (korábbi nevén Mechanikai Technológiai Tanszék) oktatója. Egyetemi pályafutását ösztöndíjasként, illetve tudományos segédmunkatársként kezdte. 1975-1998 között tudományos munkatársként, 1998-2000 között tudományos főmunkatársként, 2000-től nyugdíjazásáig egyetemi docensként dolgozott.

Az Egyetemre kerülését követően végig oktatta az Intézet alaptantárgyait, ezzel párhuzamosan, a pályája elején a roncsolásmentes vizsgálatok területén tevékenykedő kutatócsoportban az elektronmikroszkópos vizsgálatokkal és a röntgen-diffrakcióval foglalkozott mélyebben. Ebből az időszakból sok publikáció társszerzőjeként láthatjuk viszont a nevét, mivel a különböző kutatási irányok vizsgálatainak egy része a roncsolásmentes vizsgálatok eredményeivel megtámogatva kerülhetett szakmailag magasabb szintre. A szakmai támogatáson felül kitűnő orosz nyelvismeretével segítette, hogy az így elért eredmények az akkori ún. keleti blokk országainak kutatóihoz is eljussanak.

A roncsolásmentes vizsgálatok területén végzett támogató tevékenysége nélkül az Intézet éppen akkor szárnyait bontogató törésmechanikai kutatási terület fejlődéstörténete is szegényebb lenne. Az egyetemi évei alatt Moszkvában kialakított szakmai kapcsolatrendszere és a már említett nyelvismerete a nyolcvanas években hasznos ugródeszkája volt az akkor induló KGST országok közötti törésmechanikai kutatási eredményeket egymással megosztó konferenciáknak és szakmai együttműködéseknek. Nyitott, baráti, támogató és pozitív személyisége kitűnő kiindulópont volt a kapcsolatok kialakítására.

Folyamatosan képezte magát, amelynek eredményeként 1984-ben hegesztő szakmérnöki diplomát szerzett. A fáradás és kúszás röntgen-diffrakciós vizsgálata című egyetemi doktori értekezését 1985-ben védte meg, amelyre alapozva a későbbiekben PhD fokozat birtokosa lett.

Sokat dolgozott a közelmúltban elhunyt Dr. Béres Lajos egyetemi docens kollégánkkal, akinek melegszilárd acélok hegeszthetősége témájában írt publikációiban gyakran szerepelt társszerzőként. A hegesztési varratok vizsgálata szinte élete végéig elkísérte. Szakmai pályafutása utolsó részében figyelme az ellenálláshegesztések felé irányult. Az Intézet meghatározó, járműipari anyagfejlesztésekkel foglalkozó TÁMOP projektében a bevonatolt vékonylemezek ellenállás-ponthegesztésével foglalkozott.

Többször lehetett vele találkozni a környező vegyipari üzemek nagyleállásain, ahol a kivitelező hegesztők minősítési folyamataiban vett részt. Az így szerzett ipari tapasztalatai számos, alap- és szakmérnöki tantárgyban biztos alapot jelentve és ő általa oktatva került a jövő mérnökgenerációinak ismeretanyagába. Az oktatást kiemelt feladatának tekintette, két évtizeden keresztül volt az Intézet oktatási felelőse. A Gépészmérnöki Kar mellett a 90-es évek elejétől nyugállományba vonulásáig az akkori Bányamérnöki Karon az Anyagismeret c. tárgy keretin belül

bányamérnök hallgatók generációit oktatta az anyagszerkezettani alapismeretekre, és ismertette meg velük az anyagtechnológiai eljárásokat.

A hegesztés és anyagvizsgálat mellett a hőkezeléssel is mélyebben foglalkozott. 2004-2009 között a Hőkezelő Szakcsoport vezetője volt az Intézetben. A Gépipari Tudományos Egyesület Hőkezelő Szakosztályának éveken keresztül aktív vezetőségi tagja volt. A kétévente megrendezendő hazai hőkezelő konferencia (Hőkezelő és Anyagtudomány a Gépgyártásban Országos Konferencia) szervező bizottságában számos alkalommal vállalt szerepet. A kötőhegesztések, valamint a javító- és felrakó hegesztések hőkezelésével elméleti szinten, valamint ipari megbízások keretében egyaránt sokat tevékenykedett. A megszerzett tudását boldogan adta tovább az oktatásban. Önzetlen segítőkészségének és az új technológiák megismerése iránti vágyának egyaránt nagyon jó bizonyítéka, hogy az utóbbi években az erősen ötvözött szerszámacélok kiválásos keményítésének fizikai szimulációja és a plazmanitridálás területén számos értékes ötlettel támogatta ifjabb kollégáit.

Frigyik Gábor elhivatott oktatóként szívén viselte az általa konzultált hallgatók szakmai előrehaladását. Számos alkalommal a munkaideje után, akár az otthonában fogadta a hallgatókat szakmai eszmecserére. Mivel az oktatói tevékenysége mellett az ipar különböző területén hegesztő szakmérnökként is tevékenykedett, így a hallgatók konkrét ipari tapasztalaton alapuló tudást is kaphattak tőle.

Szakmai tevékenységét Rektori Dicsérettel és Kari emlékéremmel ismerték el. A Miskolci Egyetem kiváló oktatóját, saját halottjának tekinti és emlékét kegyelettel megőrzi.

Az Anyagszerkezettani és Anyagtechnológiai Intézet Kollektívája