A Hegesztő Szakmérnök-képzés története

1960-ban – az országban elsőként – indult meg a hegesztő szakmérnök képzés a Miskolci Egyetemen.

Az alapító Zorkóczy Béla professzor életútjának rövid bemutatása

Dr. Dr. hc. Zorkóczy Béla
(1898-1975)

 1950-ben, Zorkóczy professzor elfogadva az egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezést a Miskolci Egyetemre, hatalmas energiával fogott hozzá a tanszék, illetve az oktatás szervezéséhez [1].

 Zorkóczy professzor szakmai, tudományos munkásságában a kezdetektől fogva intenzíven foglalkozott a hegesztés hazai helyzetével, fejlesztésének kérdéseivel és rendre megfogalmazta javaslatait. Így például „Mit nyújt, és mit kíván az ívhegesztés?” című cikkében 1930-ban elsőként megfogalmazta a hegesztő szakmunkással, hegesztő technológussal, hegesztő szakmérnökkel szembeni elvárásokat [2]. Magyarország képviseletében részt vett Hágában az I. Nemzetközi Hegesztési Kongresszuson, amelynek tanulságait több publikációjában is összefoglalta [3], [4] . Tudományos életrajzában [1] Zorkóczy professzor az alábbiakat írta:

„Tudományos munkám első célkitűzése volt, hogy a magyar gépipar műszaki szakembereinek vérébe beoltsam a metallográfia alapján végzett tudatos hőkezelés elveit. Tudományos tevékenységem egy részét ennek a célnak szenteltem. … Tudományos munkám második célja a hegesztéstechnika hazai kifejlesztése volt.”

 Részt vett a Vas- és Fémipari Kutatóintézet keretei között 1952-ben megalakult Hegesztési Tanácsadó Testület munkájában, a hazai Hegesztési Konferenciák szervezésében. Így Zorkóczy professzor szervezője és előadója volt a II. Hegesztési Konferenciának, amely javaslatára határozatot fogadott el, többek között:

• a GTE-n belül önálló Hegesztési Szakosztály létrehozásáról, valamint
• a hegesztő szakmérnök-képzés elindításáról [5].

 A Konferencia határozatának sikeres megvalósítása érdekében a Hegesztési Szakosztály elnöki tisztségét 1958-1971-ig töltötte be és tiszteletbeli elnöke volt haláláig; e tisztségében is élére állt a hegesztő szakmérnök-képzés megszervezésének [6]. Kezdeményezésére az NME Gépészmérnöki Kara 1958. június 5-én előterjesztést tett a Művelődésügyi Minisztériumnak a hegesztő szakmérnök-képzés megindítására, és az 1960. május 12-én kelt, 28066/1960. Művelődésügyi Minisztériumi leírat engedélyezte az 1960/61-es tanévben a képzés beindítását [7].

A hegesztő szakmérnök-képzés első időszaka (1961-1976)

 Az előzőkben ismertetett előzmények után az 1960-ban elfogadott tanterv alapján indulhatott a képzés az 1960/61-es tanév II. félévében. A tanterv kidolgozásához Zorkóczy professzornak, mint a szakvezető tanszék vezetőjének, sikerült megnyernie a fiatal Gépészmérnöki Kar négy – a képzéshez szakmailag elengedhetetlen – tanszékét és a tanszékek legjobb erőit. Az oktatásban így a kezdetektől részt vett az Elektrotechnikai, a Mechanikai, a Szállítóberendezések, valamint az Ipargazdaságtani Tanszék.

Az elfogadott tanterv a mérnöki alaptárgyi ismeretekre (mechanika, anyagtudomány, villamosságtan) építve a hegesztés technológiáját, a hegesztett szerkezetek gyártását, vizsgálatát és tervezését megfelelő mélységben és terjedelemben tartalmazta a képzéshez. A 480 órás, diplomaterv készítéssel záruló képzés célja olyan hegesztő szakmérnökök képzése volt, akik alapos elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek a  heg­esz­tés­technológiában, a hegesztett szerkezetek tervezésében, továbbá a hegesztés elektrotechnikai ismereteiben egyaránt. Ez a tanterv akkor az egyik legkorszerűbbnek volt tekinthető [8], [9]. A Nehézipari Műszaki Egyetem magyar nyelvű közleményei az elinduló képzésről így ír:

„1961. február 13.: Ünnepélyes keretek között indult meg az egyetem első szakmérnök-képző tanfolyama, a hegesztő szakmérnöki szak.„[10]

 A négy érintett tanszék akkori vezetője a feladat fontosságára tekintettel felvállalta kezdetektől a szak építésének nem kis terheit, annak reményében, hogy egy szakmailag fontos területre képez a kar szakembereket. A szakvezető tanszék személyi állománya, a képzés elindulásakor nem tette lehetővé az oktatási feladatok teljes körű ellátását, ezért Zorkóczy professzor az oktatási színvonal biztosításához egy-egy témakör előadására felkérte az országban elérhető legfelkészültebb szakembereket. Így a tanszék kezdeményezésére bekapcsolódott az oktatásba többek között Pogány Miklós, okleveles vegyészmérnök, Dr. Buray Zoltán, a FÉMKUT osztályvezetője, Becker István, az ERŐKAR laborvezetője, Molnár László és Dr. Tury Aladár, mindketten a VASKUT munkatársai.

 A hegesztő szakmérnök-képzés előkészítése során rögzítésre került, hogy az előadók az előadások anyagát hétről-hétre leírják és a helyi jegyzetsokszorosító üzemben lesokszorosítva oktatási segédletként kerül a hallgatóság kezébe [7]. Az így kiadott segédletek gyűjteménye lett a későbbi jegyzetek alapja. Elkészült a képzés során az a ma is alapműnek számító tananyag, amely a következő közel két évtized oktatását hatékonyan segítette és számos témakörben ma is szakmailag meghatározó. A több mint 2000 oldal terjedelmű tananyag, amely szinte az első képzési ciklus végére elkészült és a hallgatók rendelkezésére állt, biztosította a korszerű képzés feltételeit, nem csak a Miskolci, hanem az időközben (1962) a Budapesti Műszaki Egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékén is beindult képzéshez. A hegesztő szakmérnök-képzés első időszakában összesen a 11 évfolyamon 147 fő hegesztő szakmérnök végzett.

A hegesztő szakmérnök-képzés második időszaka (1977-1992)

A hegesztő szakmérnök-képzés első reformját az tette szükségessé, hogy a gépészmérnök képzésben 1974-ben megindult a szakirányos ágazati képzés, továbbá a hegesztés területének igen dinamikus fejlődése eredményeként újabb technológiák, új gyártási módszerek, korszerű hegesztőgépek és mindezekhez kapcsolódó számítástechnikai ismeretek megjelenése mind a korszerűsítés szükségességének irányába hatottak [8].

Ezt a helyzetet figyelembe véve – az időközben a tanszék éléről nyugállományba vonult Zorkóczy professzort váltó – Romvári Pál professzor irányításával a tanszék korszerűsítette a hegesztő szakmérnöki képzés tantervét [8]. Megtartva a négy féléves képzés egyenletes 120-120 órás órakeretét, a képzésbe bekerült a korszerű számítástechnikai ismeretek oktatása is.

Dr. Romvári Pál
(1929-2008)

 A hegesztő szakmérnök-képzés második időszakában két évfolyamon 41 fő hegesztő szakmérnök végzett.

A Gépipari Tudományos Egyesület Hegesztési Központi Szakosztálya – amelynek Zorkóczy professzor alapító elnöke és haláláig tiszteletbeli elnöke (1958-1975) volt – megalakulásának 25. évfordulója alkalmából (1983-ban) [12]

ZORKÓCZY BÉLA EMLÉKÉRMET alapított „A HEGESZTÉS FEJLESZTÉSÉÉRT” végzett tevékenység elismerésére

 Tanszékünk 1990-ben a Hegesztő Szakmérnök-képzés területén végzett munkája elismeréséért kapta meg az alapító professzoráról elnevezett Emlékérmet.

A hegesztő szakmérnök-képzés harmadik időszaka (1993-2008)

 Időközben létrejött az Európai Hegesztési Szövetség – European Welding Federation (EWF) – amely fő feladatának tekintette a hegesztő szakemberek egységes képzési-, vizsgáztatási- és minősítési rendszerének kidolgozását, azaz egy olyan tantervi és tananyag minimum követelmény meghatározását, amelynek oktatása egyenértékűvé teheti a tagországokban a hegesztés területén szerezhető diplomákat.

 Az EWF első harmonizált irányelve a hegesztő szakmérnök-képzésre vonatkozott, mivel jelentős eltérés volt tapasztalható a tagállamokban a képzés idejében és tartalmában (pl. 180 -1350 órás képzési idő) [13]. A kidolgozott minimum követelmények elfogadására 1991-ben került sor. A tanszék 1993-ban módosított tantervét, amely az EWF (Doc.02-409-93) elvárásait maradéktalanul kielégítette, így ez alapján indította el a képzést.

 E harmadik időszakra kidolgozott tanterv is megtartotta a 480 kontaktórás képzést és diplomaterv készítési kötelezettséget a hegesztő szakmérnöki diploma megszerzéséhez, amely kielégíti – és korábban is jó egyezőséggel fedte le – az EWF minimum követelményéhez rendelt 446 órás képzési időt [14].

 Az érintett időszakban (1993-2008) induló 7 évfolyam során összesen 97 fő szerzett hegesztő szakmérnöki oklevelet.

A hegesztő szakmérnök-képzés negyedik időszaka (2009-)

 Az Európai Unióhoz történő csatlakozást megelőzően a Bologna-folyamatra való áttérés, amely a felsőoktatás harmonizációjának megteremtésével biztosítja az egységes európai felsőoktatási rendszerbe való illeszkedést, átalakította a hazai műszaki felsőoktatás struktúráját. Kiépült a bolognai rendszer mindhárom szintje: alapképzés (7 féléves BSc), mesterképzés (4 féléves MSc), doktori képzés (PhD). Mivel az EWF tagországai döntő hányadában az EWE képzés bemeneti feltételeként a BSc diploma meglétét kérik, ezért hazánk is kezdeményezte a bemeneti feltétel módosítását, amelyet a Nemzetközi Felhatalmazó Testület (International Authorisa­tion Board, IAB) 2007-ben elfogadott [15, 16].

 Így a tanszék 2009-ben előterjesztést készített – az intézményi Szenátus támogató döntését követően – a Felsőoktatási Regisztrációs Központ felé az új képzési és kimeneti követelményekre építő saját tanterv alapján szervezett szakirányú továbbképzés nyilvántartásba vételére: „Nemzetközi Hegesztő Szakirányú Továbbképzési Szak” – ME megnevezéssel [17, 18].

 Az új rendszerű Szakirányú Továbbképzési Szakon résztvevő, azt sikeresen teljesítő jelöltek a korábbi kurzusokat elvégzőkhöz hasonlóan kellő eséllyel vehetnek részt az EWE/IWE írásbeli és az azt követő közös szóbeli záróvizsgán [18].

 A 2010 februárjában elindult új rendszerű képzésben három évfolyamon 63 fő szerzett hegesztő szakmérnöki és EWE/IWE oklevelet.

A hegesztő szakmérnök-képzés miskolci sajátosságai

A négy időszakra tagolható, 55 éve folyó képzésben napjainkban a 24. évfolyam folytatja tanulmányait. A különböző időszakokban változó szerkezetben folyó képzések közös jellemzői közül kiemelést érdemelnek az alábbiak:

• a hazai hegesztő szakmérnök-képzés felvételi (bemeneti) követelménye egyetemi (gépész-, villamos-, építő- és közlekedésmérnöki) végzettség és két éves üzemi gyakorlat volt 2008-ig,
• a képzés minden esetben 5 féléves, 480 kontaktórás, 14-16 kollokviummal, diplomaterv készítéssel és záróvizsgán lefolytatott diplomaterv védéssel zárult,
• az oktatásban résztvevő oktatók, iparban dolgozó és az oktatásba bevont szakemberek felkészültsége, tudományos fokozata (minősítése) mindenkor biztosította a magas szintű szakmai képzést és annak folyamatos fenntartását, amelyet mind a hazai,mind pedig a külföldi fejlesztésben, gyártásban dolgozó szakmérnökeink sikerei, elismertsége igazoltak, igazolnak,
• a képző intézmény mindenkor biztosította a kellő színvonalú tananyagokat, kezdetekben írásos formában (jegyzetek, oktatási segédletek), a későbbiekben, elektronikus formában (CD-n), amelyet átadott a képzésben résztvevőknek,
• az intézmény végzett szakmérnökei számára biztosította a folyamatos továbbképzést, a szakmai kon­zultációt és együttműködést és igényelte a visszacsatolás lehetőségét a képzés továbbfejlesztésére.

Irodalomjegyzék

       MISKOLCI EGYETEM – GÉPÉSZMÉRNÖKI ÉS INFORMATIKAI KAR     

  ANYAGSZERKEZETTANI ÉS ANYAGTECHNOLÓGIAI INTÉZET
          2018